Art of G zones

A zuhany alatt átélt élmények még mindkettejük ölében ott bizsergett. Kicsit zavarban voltak, de ezt igyekeztek leplezni.  

A kandallóban még jócskán égett a tűz, lassan emésztve izzó parázzsá, majd hamuvá a keményfából hasított rönköket.

Egymás kezét fogva léptek a hálóba. A fésülködő  asztal hatalmas tükre előtt, kicsit mintha elbizonytalanodtak volna.

- Jó éjszakát! - szólt a nő és indulni készült.

- Jó éjt! - jött a válasz, de a fiú keze nem engedett.  Magához vonta, átölelte a törékeny testet és arcon csókolta. A nő még mindig zavarban volt, nem mert a szemébe nézni. Érezte a srác kezeinek érzéki simogatását, és a testét elöntő forróságot. Hajába túrt, mély lélegzetet vett. Szemeit lehunyva adta meg magát az őt magukkal sodró másodperceknek. Boldog volt, mégis bizonytalan. Kétségek gyötörték, hogy helyes-e, amit tesz? Olyan érzés kerítette hatalmába, mintha egy szűk folyosón haladva egyik faltól a másiknak csapódna. Az egyik fal a tiltakozást, a másik a vágyat erősítette benne.

A fiú csókjai lágyak és érzékiek. Érintéseivel mennyei gyönyörök felé terelgeti kedvesét, aki egyik pillanatban alél, a másikban kétségbeesetten eszmél és menekülni próbál.

Aztán a vágy kerekedik felül, minden eldönthető pillanatban. Ajka résnyire nyílik, rajta tűzforró csók lobban. Nyöszörög, teste hullámzik az  őt rabul ejtő karokban, foga a fiúéval össze-össze koccan.

Melle duzzad, bimbói babszem nagyságúra híznak, ölét ismerős, kellemes bizsergés, a vágy hullámzó táncának játéka keríti hatalmába.

A székre ül, a fésülködő asztal hatalmas, barokk stílusú tükre elé. Karcsú, már-már törékeny és nagyon szép. Tudja, hogy a fiút rabul ejti. Mosolyog, a két kezét fogja. Közelebb húzza. Hasát, izmos melleit csókolgatja, nyaldossa. A srác közben a haját és tarkóját simogatja.

Letekint. Épp a legizgatóbb pillanatban.

A nő egyre keményebb falloszát csodálja.

- Megpuszilhatom?

Válasz nem érkezik. Így tenyerébe fekteti, simogatásával kényezteti, aztán finoman ujjai közé fogja. Ajkai nyílnak és nyelve hegyét kidugja.

A fiú mindezt látja és a nőt egyre jobban kívánja. Öle mozdul. Kedvese azonnal reagál. Ajkait a gyöngyöző makkra illeszti, és lassú bólogatások közben kényezteti.

A srác egyre keményebb,  nyáltól csillog, fénylik rudazata. Sóhajt, a nő hajába markol. Vezeti a ritmusos mozgást, amaz néha nagyot nyel.

Kiengedi lassan. A kandalló fényében ragyog.

Felnéz, vágytól ittasan mosolyog.

- Cseréljünk helyet! -suttogja és a fiút már a székbe is nyomja. Az ölébe üll, szélesen terpeszt.

A srác nem jön zavarba, a nő melleit csókolgatja, faldossa. Amaz  a szék támláját markolja, ajkait harapdálja.

Rámarkol a még csillogó hímtagra. Sóhajt és ölének duzzadó szirmai közé simogatja.

Sikamlós nedv csordogál rá, előre hátra mozogva csúszkál rajta.

A fiú a fenekébe markol, kebleibe szinte belefullad, ahogy habzsolja, szorítja kedvesét ágaskodó dákójára.

Az sikong, nyögdös, néha nevet. Haja lobog, ahogy fejét hányja. Kicsit túlcsúszik. A lüktető rudazat megakad, majd hirtelen betolakszik hegye.

Elbizonytalanodva remeg. Hátrálni kezd. A fiú nem enged, csak egy keveset.  Érzi kedvesének minden rezdülését, ő is feszengeni kezd.

A nő homorít, keményre izgatott bimbócskáit ismét a fiúnak kínálja. Amaz végig nyalja a feszes halmokat és bimbókat, közben megfeszíti lüktető szerszámát és beljebb csusszan.

Sikoly. Lüktető  gyűrűsizmok szorítása, heves ellenállás a fogadásra.

A fiatalember elveszti fejét. A nő elfojtottan sikoltozik, öle vadul remeg. Szemeiből könny csorran, zihálva piheg.

A fiú öle emelkedik. Átkarolja a nő karcsú derekát, blokkolja a további menekülés útját.

- Ezt akarod?

- Ezt! - és a lüktető falú barlangocska izmai engednek. A nő még mindig remeg.

- Ne mozdulj most kérlek, csak engedd, hogy élvezzelek.

Óráknak tűnő, hosszú percek telnek tűzforró csókban, simogató ölelkezésben, aztán a nő öle újra kéjes ringásba kezd, a fiú pedig lehunyt szemmel csókolja, élvezi, ahogy kedvese kényezteti.

Öle lüktet, alhasában bizseregő áramütés szerű érzés, ami egyre sűrűbben jelenik meg. Csalhatatlan jelei, hogy közeleg kitörő végzete.

A  nő kinyitja szemét, öle nem áll meg, finoman köröz.

- Fordulj meg, és ülj bele! - amaz már fordul is. Mielőtt azonban ráülne, végig simítja gyönyörű  testét. Melleit összeszorítja, kőkemény bimbóit ápolt körmeivel izgatja. Élvezi, hogy a fiatalember a tükörben csillogó szemekkel, álló farokkal, vágyakozva nézi.

Kicsit meghajolva, finoman pucsít és kezeivel formás fenekét szétfeszíti. Mosolyogva nézi a tükörben a jelenetet, ahogy az erezett, lüktető nyárs és gazdája egyre türelmetlenebb.

A fiú kezei a karcsú derékra fonódnak. A nő felszisszen, nevet, tudja mi következik i.

Engedelmeskedik a kezek mohó húzásának, érzi, ahogy lukacskáját a lüktető hímtag teljesen kitölti. Finom hullámzó lovaglásba kezd. Egyik kezével a haját, másikkal mellét tartja . Révülten bámulja a tükörben egyre forróbá váló aktusukat.

A fiú teste erősen remeg, ujjbegyei derekába vájnak, egyre keményebb a nyereg. Ő csak kacag és egyre forróbban vágtat, aztán elveszti józanságát ő is. Zihál, sikong. A tükörre pillant, nézi, ahogy a dagadó hímtag szinte szétrobban izzófalú  barlangocskájának szorításában és forró nedvének lüktető pumpálásába kezd. Érzi még a fiú ujjának elhaló simogatását csiklóján, combja vadul remeg, ami átterjed egész testére és öle is vadul  rángatózni kezd...

A főépületből kiszűrődő hangos zene és nevetés több száz méternyire is hallható volt a buli helyszínétől. Nem zavart senkit, hiszen a birtok messze esett mindentől, ideális helyszínt biztosítva a fiatalok fékeveszett tivornyáinak.

A társaság eleinte kulturált viselkedése az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan torzult. Alkoholból pedig volt bőven.

Éjfél körül járhatott, amikor a hangulat már túllépte azt a tűréshatárt, amit a fiatalember még el tudott viselni. Rutinos volt, mindig úgy ült le a társaságba, hogy szinte észrevétlenül távozhasson. Hallgatta egy darabig a hencegő történeteket, amik sosem kötötték le igazán és azt is nagyon jól tudta, hogy sokszor tizednyi részük sem igaz.

Mosolygott társain és amikor megunta ezeket a történeteket, angolosan távozott, mint ahogy most is.

Még hallotta a harsány röhögést, a poharak koccanását és a gusztustalan megjegyzések foszlányát, amit egy épp befejezett sztorihoz fűztek. Nem nézett vissza, jobbnak látta végérvényesen távozni.

Az ajtón kilépve fázósan húzta össze kabátját, felnézett a csillagos égre és elindult szálláshelyére.  Útközben sokat gondolkozott az elmúlt pár óra eseményein, a megjelent emberek viselkedésén. Nem ítélt el senkit, de nem érezte közéjük valónak magát. Nem vonzották az orgiákba torkolló tivornyák és hőstettekről sem akart mesélni senkinek. Még igazakról sem.

Hosszú percek teltek el, útján csak a hideg szél és a lehulló lombok neszezése kísérte. Egyre hidegebb lett, teljesen felhúzta kabátjának cipzárját és sietősen lépkedett.

A távoli kereszteződésnél egy autó fordult rá a birtok felé vezető keskeny útra és kis idő elteltével mellette fékezett.

- Szia! A buliból jössz?

- Szia! Igen. Kicsit elfáradtam és leléptem.

- Ez a hangzavar onnan jön?

- Igen.

A volán mögött ülő fiatal nő elmosolyodott és kezét nyújtva bemutatkozott. A fiatalember udvariasan viszonozta.

- Nem jössz vissza?

- Nem, köszönöm! Érezd csak jól magad!

- Rendben, köszi, neked pedig jó utat! -és mosolyogva integetett, felhúzta az ablakot lassú tempóban tovább hajtott.

A fiatalember még állt egy kicsit az út széli murván, a távolodó hátsólámpák fényét nézte és azon gondolkozott, hogy helyesen döntött-e.

A nő szép volt. Fiatal és koránál sokkal érettebb benyomást keltett. És egyáltalán! Valahogy túl elegánsnak tűnt ehhez a bandához mérten.

- Mindegy! - gondolta magában és tovább baktatott.

Kis idő elteltével a kereszteződéshez érkezett. Órájára pillantott a hold fényében.

- Hajnal egy. A busz szinte esélytelen. - mormogta magában és kezét ismét jó meleg kabátjának zsebébe süllyesztette. Épp indult volna, amikor a birtok felől autó közeledett.

- Hála Istennek! Talán hazavisznek. - türelmesen várt, míg a kocsi megérkezett. Az iménti autó volt az, megállt mellette és kinyílt az utasoldali ajtó.

- Gyere, szállj be! Elviszlek.

- Köszönöm szépen! - és már ült is be.

- Megértem, hogy nem bírtad tovább. Elég csúnyán leitták magukat, de hát ők is fiatalok és ilyenek. - nevetett. A belső hőmérséklet egyre melegebb lett. A fiatalember levette kabátját, visszacsatolta biztonsági övét és kényelembe helyezkedett. A rádióból halk, kellemes latin zene szólt.

- Szereted? - Kérdezte a nő.

- Igen, szeretem. Temperamentumos, jól táncolható zene.

- Temperamentumos, jól táncolható?! Talán táncolsz is?

- Néha igen. - nevette el magát a srác.

- Megtanítanál?

- Ha egyszer lesz rá időd és találkozni is fogunk még valaha, akkor miért ne?

- Vigyázz, mert szavadon foglak. - nevettek mind a ketten.

- Figyelj! Be kell ugranom egy helyre, azután hazaviszlek. Nem baj, el jössz velem?

- Időm van rengeteg, és, ami azt illeti mára már nem is terveztem semmit a bulin kívül, de az ugye nem jött össze.

- Mi nem tetszett?

- Nem tudom, talán az egész társaság viselkedése. Szeretem őket, rengeteg haverom és havernőm van köztük, de valahogy olyan defektesek.

- Defektesek? Ezt hogy érted?

A fiatalember beszélni kezdett, a nő pedig nagyon figyelmesen hallgatta. Egyetlen mondatába sem szólt bele.

Hosszú percek teltek el, amikor megérkeztek egy magányosan álló kastélyszerű épülethez. Keskeny út vezetett ehhez is, mint a buli helyszínének teret adó birtokhoz.

- Gyere be és ott folytasd, ahol abbahagytad, csak szavad ne felejtsd!

A srác az órájára nézett, az fél kettőt mutatott. Beléptek a díszes épületbe, a nő villanyt kapcsolt.

Fényűző, antik, korabeli berendezés és pedáns rend. A fiúnak elállt a lélegzete.

- Nagyon szép! Itt dolgozol?

- Mondhatjuk úgy is, hogy nagyon sokminden köt ide. Egy italt?

- Nem tudom, mennyire jó ötlet, mert még vezetned kell.

- Legfeljebb itt alszunk. Elég tágas a ház, van elég hely és remélem engem nem találsz majd defektesnek. -mondta nevetve.

A srác kicsit elszégyellte magát, megbánta szavait, mert egyáltalán nem akarta minősíteni a barátait, csak ezeken a bulikon nem érezte jól magát velük és a nő pedig egyáltalán nem tűnt “defektesnek”. Sőt! Határozottan szépnek és nagyon is értelmesnek találta. Pont olyannak, amilyennek álmai nőjét megálmodta. A kora meghatározhatatlan volt számára, így tippelni sem mert, de úgy vélte, hogy max 5-6 évvel, ha idősebb lehet.

- 5-6 év mennyit is jelent gondolkodásban? Te jó Isten! -gondolta magában.

A nő konyakot töltött mindkettőjüknek. Koccintottak és tovább csevegtek. A srác folytatta a gondolatait, ott, ahol abbahagyta.

- Nem mondod, hogy téged ezek a dolgok hidegenhagynak, hogy nem akarsz megtömni egy olyan bukszát, akinek már az italtól nincs is agya és azt tehetsz vele, amit csak akarsz?

A nő nyílt őszintesége és szavai meglepték. Tetszett neki a stílusa.

- Pontosan ezt mondom. Ebben nincs semmi érzelem és ebben a formában nem más, mint üzekedés.

- Mi van?! Eszem megáll! Itt ülök egy fiatalemberrel szemben, aki a korosztályát meghazudtolva, nem bukik a piás muffokra és nem liheg minden buksza után, hogy azt jól telepakolhassa. Csípj belém kérlek, mert ez elég álomszerűnek tűnik! De azért folytasd! - A srác megcsípte a combját, a nő csak nevetett. Koccintottak és a srác folytatta.

- Tudom, hogy velem van a baj, mert ettől egy kicsit azért többre vágyom.

- Hogy józan legyen? - érintette meg a srác combját és nevetett.

- Nem fontos annak lennie.

- Akkor?

- Arra vágyom, hogy amikor szeretkezek vele, akkor abba ne csak a teste, hanem az egész lénye legyen benne.

A nő meghökkent és mindkettőjüknek újra töltött.

- Ez nemes. Főleg, ha te is ugyanígy viselkedsz.

- Hogyan várhatnám el, ha nem így lenne? - a nő gondolkodóba esett a kérdés hallatán.

- Ilyen pasi nincs, vagy nagyon ritka. Kihalt mind, valamikor a sötétnek nevezett középkorban. - most a srác nevetett.

- És mondd csak! Volt már ilyen kalandban részed? - a nevetés egyetlen pillanat alatt abba maradt.

- Az igazat megvallva nem.

- Nem lehet, ,hogy túl magasra pakoltad azt a bizonyos lécet?

- Nem, nem hiszem.

- Rendben, de azt tartsd a szemeid előtt, hogy most vagy fiatal és most kellene élned! Nem gyakori esemény az életben, sőt, csak egyszer van ilyen. Sem te, sem én nem leszek fiatalabb, ahogy múlnak a percek. - hangja kicsit elhalványodott, szemei elrévedtek. Merengve nézett maga elé a poharát ujjai közt forgatva. Talán átérezte az iménti szavai valóságtartalmának súlyát. A fiatalember is a távolba révedt.

- Szeretnéd, hogy hazavigyelek, vagy maradsz inkább velem?

- Ittunk, most már ne vezess!

- Rendben van. Gyere, megmutatom a szobád!

Kézenfogta  és a lépcsőn előtte haladva egy tágas, kandallóval felszerelt szobába vezette. A fiatalember minden egyes lépésnél szemügyre vehette karcsú lábait és formás fenekét. A látvány felizgatta, tetszett neki a nő érzéki szépsége.

- Íme a lakosztályod! A zuhanyzó ott lesz kicsit arrébb, balra. Én a másikba megyek. Ha hidegnek találod a levegőt, csak azt a gombot fordítsd el és a kandallóba rakott fa magától meggyullad.

Érezd magad otthon, ne szenvedj hiányt semmiben! - kacsintott pajkosan majd lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott a fiú arcára, majd sebesen eltűnt a két szobát összekötő ajtó mögött.

Hideg volt. Elfordította a gombot és kis idő elteltével az előkészített rönkök valóban lángra kaptak.

A lámpát leoltotta, csak a lobogó lángnyelvek táncoló fénye maradt. Sokáig ült gondolataiba merülve kandalló előtt, aztán zuhanyozni ment.

A testére záporozó vízcseppek selymes simogatása közben felidéződött benne vendéglátójának kedvessége és és érzéki teste, ahogy a lépcsőn kézenfogva a szobájához vezeti. Érezte, ahogy forróság önti el, mint valami hirtelen jött láz és öle is bizsergett. Fallosza megrándult és az előtte lepergő emlékképek hatására duzzadni, emelkedni kezdett. A falnak támaszkodva állt mindkét kezével. A tarkójára hulló vízsugárra próbált koncentrálni és a benne egyre erősebb vágyat elűzni. Erezett dorongja azonban egyre feszesebben ált. Megmarkolta és vágyainak engedve lassan masszírozni kezdte. Érezte, ahogy elcsöppen és tenyere sikamlóssá válik.

Elképzelte a nőt, ahogy megáll és ő felhajtja szoknyáját, lesimogatja róla a falatnyi tangát és tenyerével simogatni kezdi először formás fenekét, aztán az egyre nedvesebb odúcskát.  Aztán…

A vízcseppek záporozása váratlanul maradt abba. Egy finom, női kéz zárta el a csapot, amely azután derekát hátulról átölelte és köldökének érzéki izgatásába kezdett. Melleinek ruganyos érintését érezte hátán. Nagyon megijedt és szégyellte volna magát, de nem volt rá ideje.

- Majd én befejezem. - búgta suttogón fülébe a nő hangja és a rémülettől félig lelankadt dorongját megmarkolva tarkóját forró csókjaival halmozta.

Érezte, hogy a szégyen falai lerogynak, helyüket a vágy érzéki démonainak adva át.

A nő puha ajkainak csókjaival a fiatalember izmos hátát kényeztette, körmeivel finoman karcolta.

- Fordulj meg! - a fiú engedelmeskedett, a nő várt egy picit, hagyta, hogy amaz minden szépségét jól szemügyre vehesse, majd szorosan hozzábújt és forrón szenvedélyes csókban ölelkeztek. Kezeik a kezdeti bizonytalanságot követően egyre bátrabban kutatták egymás legérzékenyebb pontjait.

A fiú feszes rúdja a nő combjai közé fúrta magát és ölének lágy kényeztető ritmusára mozgott. A nő még nem fogadta be, kéjes sikolyokat hallatva csúszkált az erezett rudazaton önmagát és tárást is erősen felizgatva.

- Még ne tedd be kérlek! Annyira jó így, mindjárt elélvezek.

Bimbói erősen megduzzadtak. A fiú erre átölelte derekát és még erősebben rászorította, a nő popsija alá nyúlt és falloszát mélyen a vágatba nyomta. Láva forróságú iszamos nedv csorgott rá. Sóhajtott és a vágyakozástól nagyokat nyelt. A nő öle vonaglott, egyre hevesebben remegett, mintha hideg rázná és kéjesen sikoltozott. A  fiú erősen magához szorítva tartotta, nyakát, vállait, duzzadó melleit csókolgatta, feszes bimbóit nyaldosta. Kemény dorongja a sikamlós vágatban hevesen lüktetett.

- Mit tennél most?

A srác válasz helyett a combja alá nyúlt és egyik lábát megemelte. - A nő kíváncsian nézett.

Vértől duzzadt pulzáló makkját a bejárathoz illesztette. - A nő felszisszent.

- Ne dugd be kérlek, még nagyon érzékeny! - ezzel a fiú elé térdelt, száját körbenyalva csodálta erezett szerszámát, majd vérvörös makkját ajkaihoz illesztette. Nyaldosta, mintha a legfinomabb nyalóka lenne.

- Tetszik az ízed. - és mélyen szájába vette. Nyelve egyetlen pillanatra sem állt meg. Hol pörögve, hol őrjítő lassú tempóban tekergett. Közben nagyokat nyelt, végül a lüktető makkot egészen torka legmélyére vezette.

A srác felnyögött, a nő hajába markolt, öle ütemesen mozgott. Amaz kéjes pillantásokkal, bólogatott az egyre hevesebben lüktető rúdon, tűrte.

Amikor érezte, hogy a fiú, már nem bírná tovább, finoman kivette ajkai közül és csak az egyre hevesebben csöpögő hegyét nyaldosta, majd felállt és két kézzel a falnak támaszkodva finoman pucsított.

A fiatalember vette a jeleket és mögé állt. Rugalmas fenekébe markolt, feltárult előtte a sikamlós csatornájú, szűk odúcska. Marokra fogta lüktető dorongját és mélyen belemártotta.

A nő nyögött és öle azonnal  vad körzésbe kezdett. A srác vágyai elszabadultak, kitörve szűk karámjukból eszüket vesztve vágtattak. Kéjtől átszellemült arccal, a testiség érzékien gyönyörű mámorában úszva, partnere derekát fogva húzta tombolva kitörni készülő rúdjára. A nő sikongott, a hímtagra feszülő barlangocskájának falán apró rezgések rohantak át, sikítva élvezett. A fiú sem bírta már. Belemarkolt a rugalmas fenékbe. Hatalmasat lökött, öle megrángott, alhasát mintha áram járná át zsigeri mélységből vibrálni kezdett. Megfeszült minden inában és eltorzult arca. Partnere kéjes sikolyait hallva, elementális erejű robbanással tört elő kéjének spriccelő nedve.

Fütyörészve zártam a stúdiót, nyomtam fejembe a sisakomat és pattantam chopperem nyergébe. Gyönyörű vasparipa, első rúgásra indul, méltóságteljesen duruzsol. Nyergében ülve vettem egy mély levegőt, magamba szívva a kertváros virágzó fáinak illatát, majd hanyag mozdulattal megigazítottam kesztyűimet és napszemüvegem. Mosoly jelent meg arcomon, kövér gázt adtam, amire a motor mély dübörgéssel válaszolt.

A Sztendert fölhajtom, indulok.

A városba érve rendőrautó húz mellém az egyik lámpánál. A benne ülő rendőrnő gyanakodva méreget aztán int társának és tovább hajóznak.

Tavasz van, kellemes májusi este. Boldogság tölt el ismét, hogy itt lehetek és élvezhetem ezt a csodát, amit életnek hívnak és mindent, amit vele kapok, ami benne pezseg.

Fodrászom már vár rám. Én vagyok az utolsó vendége, ha jól sejtem.

Már az üzlet előtt vár, messziről megismer, mosolyogva integet.

Boldognak látszik, szinte ragyog, a tavasz benne is sugárzik.

Amikor megállok, hozzám siet és karjaiba zár, arcomra nagy puszit nyom, majd kézenfog és elegáns üzletébe vezet, közben egyfolytában csacsog, egyszusszra igyekszik elmondani mindentt, ami vele történt, míg nem látott.

Kedves, aranyos teremtés. Gyermekkorunk óta ismerjük egymást.

Az üzletbe lépve elhúzza a függönyöket és megfordítja a táblát, aztán az ajtót is kulcsra zárja.

Sisakom, napszemüvegem és kesztyűim már gondosan egymás mellé téve én pedig ellazulok kényelmes székében, lehunyom szemem. Hallgatom, ahogy korhol, szid, hogy róla mindig megfeledkezem és csak ritkán látogatom meg, akkor is már jó lomposan, hogy sokat dolgozhasson fejemen.

Tudja, hogy nem igaz, de nőből van.

Rövid fehér köpenyt visel és tűsarkú papucsot. Ollója serényen nyiszog, pihekönnyű hajpamacsok hullanak alá.

A homlokomnál bíbelődik, most nagyon óvatos, hosszú ideje áll velem szemben. Kinyitom szemem és az elémtáruló, izgatóan szép látvány megbabonáz

Gyönyörű, rugalmas halmok, nem túl nagyok, de  izgatóan formásak, ciklámen színű melltartó alá rejtve.

Bizseregni kezd ölem. Kicsit feljebb tekintek. Ízlésesen duzzadt, érzéki ajkak.

Látom az ollót, ahogy nyílik, aztán nyisszant. Lehunyom szemem újra, de csak egyetlen pillanatra. Nem bírok ellenállni, a látvány vonz. kinyitom újra.

Mellei egyenletesen, légzése ritmusára lazulnak és feszülnek. Fantáziám mozigépésze  résen van és egyre vadabb filmeket perget.

Eltűnik a melltartó, csak azok a csodálatos keblek kelletik magukat. Bimbói  apró rózsaszín udvarba állnak, babszemnyi nagyságúra nőttek és nagyon feszesek. Csábítanak, csókra, érintésre, szerelemre ingerelnek.

Hangját nagyon távolról hallom és nem értem mit mond, de nem is érdekel. Nem sejti hol járok.

Te jó ég! Hol jár az eszem?! Csípem magam nyakon és veszek egy mély lélegzetet.

- Figyelsz te rám?

- Igen, persze, hogyne.

Ellép előlem, körülöttem sürög-forog, de visszatér, dekoltázsán egy gombbal levesebb. Mélyen elém hajol, tökéletes láthatóvá tesz mindent és közben csicsereg.

Áttetsző ciklámen melltartó és az ehhez tartozó bugyi, ami elémlépése pillanatában villan ki.

Puha pamaccsal sepreget, a munkát befejezte. Köntösét már csak egyetlen gomb tartja. Lassú mozdulattal kigombolja.

Döbbenten nézem, ahogy végig simítja combjait, ujjait tangája alá tolja és a vénuszát elfedő részt kiemelve kissé megigazítja.

- Hiányoztál. -és megcsókol. Ajkai forrók, nyelve édesen enyémhez kóborol. Lehunyom szemeim, kezdem elveszteni az eszem. Simogat, ingem gombjain matat.

Tenyeremmel érintem combját, halkan nyög, de szélesebbre tárja és enged. Megmarkolom rugalmasan formás popsiját.

- Akarod? -néz rám révült szemekkel és lenyom egy kart. Szisszen a pneumatika, a szék dőlni kezd.

Nem válaszolok, nincs értelme és a kérdés is ostoba.

Elmém egyre bujább és forróbb pillanatokat vetít előre.

Lágyan markolászom combjának tövét és popsiját, kézélem vágatába tereli tangáját. Forróvá válik, sikamlós nedűvel keneget.

Fölém térdel, melleit simogatja. Izgatólag hat, bujasága.

Kicsit megemelem fejem, végig nyalom lucskos kelyhének duzzadó szirmait. Kéjesen sóhajtozik, melleit markolgatja. Látványa vágyaim tüzét tovább szítja.

Finoman kényeztetem, aztán mélyreható, izgató nyalásba kezdek. Szenvedélyesen nyög, és lejjebb ereszkedik. Két ápolt, lakkozott körmével feszíti szét duzzadt ajkait. Nyelvem hegye felkínált csiklóján pereg, ágaskodik, feszül, vérvörös színűvé válik és remeg.

Aztán mélyen feltolom nyelvem, lüktető punciját vadul smárolni kezdem. Megvonaglik öle, izmai ránganak, körmei farmeremen át combomba vájnak.

Teljesen rám ül, arcom puncijával van tele, nyelvem vaginája mélyén, orrom hegye csiklóján köröz. Egyre hangosabb, egyre féktelenebb. Fejemhez kap. Két kézzel emeli, húzza magába, aztán felsikolt és vonaglani kezd. A tükörben nézem arcát, ahogy élvez.

Lukacskája folyamatosan lüktet, rángatózó hüvelyfalán apró rezgések futnak át , minden mozdulatra összerándul, sikamlós nedűt csorrant.

Nem várok tovább, a helyemre fektetem. Melltartóját szinte letépem és gyönyörű halmait simogatni masszírozni, markolászni kezdem. Apró bimbói babszemnyire duzzadtak és aprócska udvarukban peckesen állnak. Vágyom rá, hogy torkomig szívhassam, nyaldoshassam, ajkaimmal morzsolva, tekergetve, húzogatva lágyan felfalhassam.

Végig nézek rajta. Aléltan piheg, kezével nadrágom sliccén matat. Gombjaimnál elakad. Segítek neki és előveszem. Marokra fogja, közben egyik mellbimbóját cirógatja.

Emeli fejét, csókolgatni kezd, majd finoman megharap és nyelve kígyózva átölel, mélyen beszív, tövig elnyel, bő nyállal izgat. Torkára enged, nyelnie kell és nyel is nagyokat.

Hajába markolok, fejének mozgását vezetem, fel pillant rám, szemeiben látom, hogy várja a végzetem.

Hátrálnék, de nem ereszt. Még mohóbban nyeli be, körmeivel fenekem karmolássza. Lüktetek egyre hevesebb rángások törnek rám. Ő ezt megérzi és lazábbra ereszt, de amikor lehiggadnék, újabb rohamba kezd. Teljesen felajz és egyetlen pillanatra elereszt.

- Ne siess úgy, mindened akarom! - és mosollyal bájos arcán megint szájába vesz. Érzi ahogy pulzálok. Ujjaival gyűrűt fon tövére, elszorít, vár egy kicsit, majd finoman ismét bevesz, nyelve kígyózva öleli  duzzadó makkom, simogatón tekereg.

Rázkódás, térdeim rogynak, izmaim tehetetlenek. Feszülő mellébe markolok, egyre torzuló arccal sziszegek.

Cuppant, nyög kéjesen és újra szopni kezd.

Megszűnik körülöttem a tér, eltűnik a világ, csak ő van és gyönyörűséges, buja teste. Dobhártyáimon visszhangzik szívem dobbanásainak egyre vadabb nyargalása..

Bimbója kipattan ujjaim közül, ő a másik mellét simogatja. A látvány és a kényeztetés hatására szűkölni kezdek,  remeg mindenem.

Éles villanás, elementális erejű lökéshullám, zsigeri mélységű rázkódás, szinte szétveti ölem. Nem bírok és nem is akarok visszatérni.

Távolról hallom csilingelő hangját, kéjes nyögéseit. Látom, ahogy érzéki ajkai közé és melleire spriccelek, ahogy nyel és mosolyogva bőrén elkeni..

Szemmel láthatóan elcsigázott volt, valami nagyon bánthatta. Amikor belépett a táskáját csak ledobta az asztalra és próbált mosolyogni, de tisztán látszott, hogy leginkább sírni volna kedve.

- Kérhetek egy italt?

- Természetesen. - tudtam, hogy nem iszik, csak alkalmanként és akkor is többnyire konyakot. Díszes üveget kotortam elő szekrényemből és keresgéltem a tartalmához való poharat.

Utánam jött és az ajtófélfának dőlve figyelt. Nem zavart, de a háznak ebbe a részébe nem nagyon engedtem vendéget.

Eltörölgettem a poharakat, aztán kitöltöttem az italokat.

Érezhetően feszült volt még mindig, de azért illedelmesen megköszönte a felé nyújtott nemessé érlelt, már-már vérvörös színben pompázó, méreg erős párlatot. Hajába túrt, és mélyet sóhajtott.

- Egészségedre! - koccintottunk, ő pedig mohón kortyolni kezdte. Első poharának tartalma el is tűnt. -na ez nem volt gyenge húzás, biztosan meg lesz a böjtje, és milyen jól bírja, arca sem rezzen.

- Kérsz még egyet?

- Nem, köszönöm, de ez most igazán jólesett. - sarkon fordult és a zuhanyzóba ment, én pedig rendezgettem dolgaimat.Ttudtam, hogy időre van szüksége, így nem siettem, amúgy meg minden elő volt készítve.

Most azonban sokkal hamarabb végzett és egyenesen a szobámba tért vissza. A frissítő zuhany enyhített valamicskét hangulatán, de még mindig sütött róla, hogy valami nagyon nincs rendben.

- Klassz a foteled. Kipróbálhatom? - kicsit zavarbajöttem. Mondjuk, ennek a fotelnak meg van az az előnye, hogy relaxációs célokra is kifogástalan, tökéletesen el lehet lazulni benne, de a fő funkciója mégsem ez. Illetve ez, csak kicsit pikánsabb értelemben.

- Persze. Érezd magad otthon, foglalj helyet!.

Szép volt, mint mindig, csak most bántotta valami. Sosem láttam ennyire gondterheltnek.

Gyakran látogatott meg, de mindig egy boldog asszony benyomását keltette, akinek semmi gondja az életben. Szerettem vele dolgozni, együtt töltött időnk alatt tökéletes bizalom alakult ki.

Halványkék, rövid, alig combközépig érő selyemköntöst viselt, alatta kék tanga, ízléses csipke berakásokkal.

Kényelembe helyezte magát és kért még egy italt. Mindkettőnk poharát megtöltöttem, leültem vele szemben a támlára és koccintottunk. Mosolyt varázsolt arcára, kicsit, mintha megkönnyebült volna.  

Karcsú lábai közt a fotel, köntöse ölét diszkréten  takarja. Kioldja a laza csomóra kötött övet és vállairól a könnyű selymet leengedi.

- Kérhetném, hogy itt masszírozz meg? Most nincs kedvem kimenni.

- Ha itt szeretnéd, akkor legyen, de ez egy kicsit körülményes lesz. Nem férek hozzád rendesen.

- Nem baj, most annyival is beérem, amennyit így kaphatok. Nem vágyom másra csak tökéletes ellazulásra és olyan jó itt.

Megfordult és a hátát mutatta nekem. Combja közé támaszkodott, én pedig a vállait kényeztettem. Fejével lassan körözve nyöszörög, élvezi az izmait lazító, kényeztető masszázst.

- Mennyire vártam erre egész nap. -és köntös kicsit lejjebb csúszik. A vállai után a gerince vonalán indultok, minden apró csomót elsimogatva haladok. Ez néha fájhat, ilyenkor apró sikolyokat hallat.

- Várj, szabaddá teszem magam! -és már dobta is félre a köntöst.

Kínzó közelségbe kerülünk. A fotel öble és lágyan ívelt támlái nem engedtek távolságot.

Azon töröm a fejem, hogyan lehettem ekkora marha, hogy belementem ebbe a játékba és, hogy hogyan fogok ebből kijönni. Sosem tekintettem úgy rá, mint préda. Tudomásul vettem, hogy szép, hogy talán túlságosan is nőies, de ennyi és most itt fogok megörülni!

Más a masszázs ágy és teljesen más ez a fotel. A munkát valahogy nem kéne a testiséggel keverni. Ezt jól beettem!

Az agyam egyre jobban zakatolt, a vérnyomásom is az egeket ostromolja. Látványa, bőrének feszes ruganyossága, érzéki vonalai és kínzó, ,már-már intim közelsége csábít, de türtóztetem magam.

Ujjaival a hajába túr, majd könnyedén összefogja.

- Egy kicsit  kényeztesd még a tarkóm, kérlek! - fejét előrehajtva segít.

Kis idő elteltével, mikor ujjaim már háta izmain lefelé vándorolnak, sóhajt és föláll. Viszonylag széles terpeszt kell vennie, formás feneke, combjainak vonalai és izgatóan feszes vádlijai tökéletesen kirajzolódnak. Kissé előre hajol és a magasabb ívre könyököl.

- Tudod így folytatni?

- Khm. - köszörülöm meg torkom. Ő hátranéz és nevet, incselkedve rázza meg formás tomporát. Olajtól sikamlós tenyereimmel a derekától haladok lefelé, végig combjain és vádlijai külső ívén. Kilép magassarkújából és lábujjhegyre emelkedik. Izmai megfeszültek. Elérem bokáját, sarkai következtek, azután talpacskáit kényeztettem. Hálásan nyöszörög, dorombol, mint egy cica.

- Tökéletesen szexre tervezték ezt a fotelt. - kijelentése meglep, hiszen fején találta a szöget. Minden ívét úgy alakították ki, hogy az a lehető legkényelmesebb legyen.

Karcsú lábainak belső oldala következett. Aprólékos, lágy gyúrás, finom érintések.

Lehunyja szemeit, mélyeket lélegez. Bőre lassan issza el az olajat, tompán csillogva veri vissza a fényeket.

Amikor feszes popsijához érek szeretném befejezni a masszázst, mielőtt baj lesz.. Megsimogattam és közlöm, hogy vége.

- De csak a hátsó felemmel végeztél, ez így nem ér. Ne légy szívtelen! - és már fordul is szembe velem.

Mielőtt bármit szólhatnék, ujját csitítóilag az ajkaim elé helyezi.

- Pssszt! - és  pajkosan nevet. Kezeim a derekára helyezi, arcom két tenyerébe fogja. Szemei tüzével elemészt, de előtte forrón megcsókol, ölével lágyan körözni kezd.

“Nincs menekvés, végem van!” - fut át lázas agyamon a gondolat és simogatni kezdem.

Gyöngéden kulcsolja karjait nyakam köré és ül ölembe..

- Tégy magadévá! - suttogja fülembe, majd harapdálni kezd, aprókat, finom érzékiséggel.

Kikapcsolom melltartója pántjait, azonnal ereszt a dús keblek súlyának.

Feltérdel, lágyan alájuk nyúl, tenyerében tartva kínálja csókjaimnak . Megízlelem, aztán nyelvemmel érintem, majd fogaim karcolják mielőtt szopogatni kezdem. Húz magára, keményre nyalt rózsaszín bimbóját mélyen a torkomra nyomja.

Sóhajtozik, nyög, egész testében megremeg, néha kacag.

- Vetkőzz, vagy én vetkőztetlek! - sziszegi. Fölállok és nadrágom szinte letépi, alsóm rejtekében éledező farkam csókolgatja, faldossa, aztán egyetlen gyors mozdulattal kiszabadítja.

Félig ernyedten lóg bájos arca előtt. Száját nyalja, forró tenyerébe veszi és simogatni, csókolgatni kezdi. Felnéz, átszellemült arcán halvány mosoly suhan át. Ajkai nyíltak, makkomra illeszkednek, fogai hegyével érint, aztán teljesen elnyel, nyelve simogatva körbeölel és érzéki táncba kezd.

Feszesre szívogat, de nem akarom így bevégezni.  A punciját akarom most már, ezt a csodálatos nőt meghágni.

Kirántom ajkai közöl nyálától csillogó, csöpögő nyársamat és melleinek rontok. Közéjük szorít, farkam masszírozza. Elenged, makkom acélkemény bimbójára csöppen, sietve lenyalja.

Hálásan néz, újra végig nyalja.

A  fotelban ül lábai széles terpeszben, ujjai tangája alatt már vadul köröznek.

Elé ülök feszesen álló fasszal, kérdő kacérsággal néz. Én pedig gyönyörű lényét, átázott bugyiját és kezének játékát figyelem. Legszívesebben letépném róla, hogy azonnal és nagyon durván magamévá tegyem.

Felemeli mindkét lábát és az ölembe teszi. Közben túrja lucskos punciját, nyögdécsel, aztán talpacskáiával kényeztetni kezd.

Föláll és hátat fordít nekem. Enyhén lehajol, pucsít, a magasabb ívre támaszkodva pillant hátra. Feszes popsija arcom magasságában, Punciját nedves tangája alig takarja.

Látom, ahogy ujja alá hatol és kéjes játékba kezd. Simogatom combjait, karcsú lábait, apró csókokkal halmozom, lágyan harapom majd fenekét  keményen megmarkolom és bugyiját nyaldosom. Sikolt, de ez nem állít meg. Nyelvem félrekotorja a tangát és lágy kígyózó mozgásba kezd.

Hátra nyúl, fejemet húzza. Nyelvem behatol lukacskájába és kutatni kezd.

Nyöszörög, sikongva piheg, ösztönös rángásokkal biztat, remeg. Már karmol, szinte tép magába és én sem eresztem.

Arcom forró, sikamlós nedv borítja el, lüktet, lábai rogyadoznak, néha teljesen elernyed. Levegő után kapdosva sípol tüdeje.

Még édes agóniáját éli, amikor mögé állok és mohón felnyársalva lüktető pináját magamévá teszem.  Megrogynak lábai, megint tartanom kell. Sikoltani sincs ereje, ahogy döfködöm duzzadó farkammal, remegve rázkódik öle.

Teljesen kihúzom. Marokra fogom és újra puncijához illesztem, kis köröket rajzolva, masszírozva tágítom, aztán benyomom kicsit, feszíteni kezdem. Lüktet tüzes húsa, felnyársalom mélyen és lassan dugni kezdem.

Halkan cuppog, tűzforró sikamlós nedűvel borít el.

Remegni kezdek. levegőm elfogy, vadul birtokolva hágom, popsiján csattog ölem.

Ő már csak nyöszörög és néha megrándul, teste megremeg, sikoltása halk, erőtlen. Erőssé válik lüktetése, szorongatni kezd. Pulzálok pinája mélyén. Lassan húzom ki és még lassabban nyomom be. Tövén enyhe szorítást érzek, rándulása átjárja testem. Üvöltenék, de nincs erőm, nyüszítve élvezek bele.

Indulni készültem haza. Jó napot zártam, mindennel elégedett voltam. Elment az utolsó vendégem, már csak a rendrakás volt hátra. Lassan haladtam, egyáltalán nem kellett sietnem.

Miután mindent elintéztem megkönnyebbülten nyújtóztam el kedvenc bőrfotelomban és azt kívántam, hogy minden napom ilyen legyen. Lehunyt szemmel ábrándoztam, a jövőt tervezgettem. Egyre több vendégem volt és úgyéreztem, hogy a feladatok már túlnőnek cégemen és kapacitásaimon, hogy egyesül győzzem, tehát váltanom kell.

Szép sikereket tudhattam magaménak és ez mérhetetlenül boldoggá tett. Szemeim előtt már ott lebegett egy komplett wellness - hálózat képe és a sok  ellazulni, gondtalan kikapcsolódásra vágyó ember.

Micsoda álmok?! És itt van egy karnyújtásnyira. Nagyon szépen gyarapodtam mind anyagiakban, mind pedig kapcsolatokban. Szerettem, imádtam munkámat, szórakozásnak tekintettem és mindig örömömet leltem benne.

Úgy gondoltam, hogy kicsit kirúgok a hámból és ezt a csodás napot megünneplem.

A zuhany alatt fütyörésztem és talán még énekeltem is, ami leginkább valami istenverte bagzómacska vernyogásának hathatott a szomszédok fülében, de még ez sem érdekelt. Felfrissülten, illatos bőrrel, parfümözve léptem ki a nappalimba. Gardróbomból farmert bányásztam elő és csak úgy, ahogy szoktam, alsó nélkül, hanyagul magamra húztam. A gombolással nem törődtem, csak a cipzárt húztam fel. Közben természetesen meg is szomjaztam és melegem is volt, ezt jóféle hideg Orosz vodkával, hozzá narancs dzsúzzal orvosoltam. Finom ital, csak egy baj van vele. Gyorsan fogy és ha meleg van, akkor hamar bolond lesz tőle az ember feje.

A cd lejátszó hangerejét is maximumra toltam. Léggitároztam és a zenével együtt én is ordítottam.

Észre sem vettem, hogy az ajtót nem zártam be, igaz a telefonomon sem a rengeteg nemfogadott hívást, annyira baromkodtam. Ami igaz, az igaz, kicsit már kótyagosra ittam magam.

Egy, szó, mint száz, ahogy ott állok a nappalim közepén  és üvöltve léggitárszólózok kedvenc zeném ritmusára, és ehhez még valami higanymozgást is produkálok  a nyitva hagyott bejárati ajtómon egy régi ügyfelem lépett be és az elétáruló látványtól már a térdeit csapdosta annyira nevetett. Vidámságánál csak az én döbbenetem volt nagyobb. Hirtelen nyomtam ki a lejátszót és álltam ott lányos zavaromban. “Hűha! Ezt a helyzetet orvosolnom kell!”

Elröhögtem magam és kikapcsoltam a némítást, lefogtam az utolsó akkordokat.

Aztán halkítottam a zenén, elővarázsoltam egy másik poharat is, teletöltöttem vodkával és naranccsal és vendégemhez mambáztam, aki még mindig könnyes szemekkel nevetett.

Kezébe nyomta a poharat, koccintással üdvözöltem. Bomlott agyamban még tombolt a zene és ellenállhatatlan vágyat éreztem a táncra, így táncoltam is pár lépést, aztán visszazökkentem a valóságba. Arcomon gyermeteg döbbenettel kérdeztem.

- Elfelejtkeztem volna valamiről?

- Nem doki, de téged aztán lehetetlen felhívni.

- Lehetetlen? Hiszen tudod a számomat, sőt, az egész ország ismeri. Hogyan lenne akkor lehetetlen?  - ismét táncoltam és nevettem.

- Lökött vagy! - ő is nevetett.

Hellyel kínáltam és töltöttem is neki. A telefonom babráltam, próbáltam megfejteni, mik azok a piros kis számok a kijelzőn, a telcsi gomb mellett.

- Azok a nem fogadott hívásaid Doki.

- Jé! Tényleg. - és vele együtt röhögtem saját hülyeségemen.

- Sosem láttalak ennyire mókásnak. Mit ünnepelsz, mi van veled?

- Boldog vagyok Julis, azt ünneplem. - Régi, kedvenc ügyfél, mindig Júliának szólítottam, de most olyan más volt minden és őt sem zavarta bolondozásom.

- Egészségedre drága vendégem! - poharaink koccantak, ittunk. Ahogy múlt az idő, neki is egyre jobb kedve lett, egyre hangosabban szólt megint a zene és most már ketten vinnyogtunk, mint két eszeveszett. Buliztunk. Tényleg félretettünk minden formalitást. Így szakadt ránk a sötétség, a fülledten meleg este.

A szesz szerencsére elfogyott, így nem volt mit tovább innunk. A készletek beszerzését pedig inkább mind a ketten hanyagoltuk és lassacskán lehiggadtunk. Későre járt. Leengedtem a rolókat, csak a narancsszínűre festett rizspapír lampionok égtek, a szobára meleg hangulatot árasztó sejtelmes félhomály telepedett. Túlságosan intimemnek találtam ezért meggyújtottam még az olajüstöket és pár nagyobb gyertyát, valamint a füstölőket.

- Hűűű Doki, ez így nagyon állat! Masszírozz meg most azonnal! Kérlek, kérlek, kérlek! -úgy esdekelt, mint egy kislány.

- Én masszírozni, most, bebaszva, mint egy szamár? Te megőrültél! Na sipirc zuhanyozni!

- Te! Milyen lehet egy szamár, amikor be van baszva? -és már röhögtünk is mind a ketten, de azért nagynehezen csak csak feltápászkodott és a nagy nevetéstől csámpázva a fürdő felé imbolygott. Mókás volt, ahogy haladt. Tűsarkúja meg-meg bicsaklott, de azért vette az akadályokat. A fürdőben már vidáman, csilingelő hangon énekelt.

Ami azt illeti, nehéz volt komolyan vennem ebben az állapotban magam és én sem voltam túl stabil, de az ágyat és az eszközöket nagyon szépen előkészítettem.

Mire végeztem ő is kijött. Testére lepedőt tekerve, magassarkújában bizonytalanul lépkedett.

Egymásra nevettünk, aztán kényelmesen elhelyezkedett. A lepedőt a kezembe adta. Összehajtogattam és párnát helyettesítendő a feje alá tettem.

Tenyerembe olajat töltöttem, melegítettem, nehogy hidegnek érezze, majd munkához láttam.

Mondjuk, munkának nehezen nevezném, főleg nem masszírozásnak, mert inkább csak simogattam. Ő ennek ellenére nagyon élvezte. Egész teste finoman csillogott.

- Doki?

- Igen Júlia.

- Kérdezni szeretnék.

- Kérdezz bátran. - pont a fenekét és combjait simogattam.

- Hogyan bírod megállni?

- Mit Júlia? - bár, sejtettem a kérdése célját.

- Hát, hogy simogatsz és nem kívánsz meg. Vagy rondának találsz? Esetleg langyi vagy? Komolyan érdekel. És, ha őszinte leszel, én is őszinte leszek veled. Egyébként az sem zavar, hogy, ha meleg vagy, mert Isteni a kezed.

Megálltam a simogatásában és mellé ültem. Ő az oldalára fordult és a könyökére támaszkodva nézett.

- Hm? Elmondod?

- Nem vagyok langyi Júlia. És nagyon szépnek is talállak. Mondhatnám, hogy tökéletes vagy és hidd el, hogy nagyon sokszor meg is kívántalak, de tisztellek téged, mert egyfelől nő vagy, másfelől pedig a vendégem, aki eljár hozzám és én ebből élek.

- De, hogyan bírod legyőzni a vágyat?

- Ez a szakmám és ez a dolog egy nagyon kellemetlen velejárója. Megtanultam úgy tekinteni rád, mint mondjuk egy darab botra. Ezt nem kell sértésnek venned, mert egyáltalán nem botként bánok veled és ezt te is nagyon jól tudod.

- Persze Doki, ez igaz, de olyankor mit csinálsz, ha megkívánsz valakit, mondjuk például engem? Lekötöd a farkad, vagy kondomba bújtatod, hogy ne legyen látható a vágyad és ha elélvezek ne maradjon nyoma?  - kérdései kijózanítottak. Sosem gondolkoztam, mi járhat egy nő fejében, amikor dolgozok rajta. Elég nehéz volt ezzel szembesülni, de tanulságként fogtam fel.

- Nem, semmi ilyesmi nincs. Tárgyilagosnak kell maradnom, ha úgy tetszik és minden esetben.

- Értem. -és kislányosan a karjára tette a fejét, lefeküdt.

- Tudod én téged olyan baszógépnek képzeltelek el, aki megfarkalja az összes vendégét. -na ezen már nevettem és jobbnak láttam meg sem szólalni. Folytattam simogató masszázsát. Hátára feküdt, hosszú hullámos haja elterült feje alatt, formás keblei szabad részét simogattam olajjal. Gyorsan haladtam bordái és karjai felé.

- Levehetem a melltartót?

- Ha szeretnéd. - és már ki is bújt belőle, maga mogé hajintotta.

- Azt ígértem én is őszinte leszek, ha őszinte válaszokat adsz.

- Igen, emlékszem.

- Én nagyon sokszor elélveztem a kezed alatt doki és veszettül kívántalak mindig, amikor rajtam dolgoztál és összezavart egy kicsit, hogy sosem érzékeltem látható vágyaid. De, most már minden rendben, tisztáztad magad. Örülök, hogy nem vagy ratyi! - és lehunytt szemekkel nevetett.

Furcsa, de évek óta most láttam először nőnek. Beszélgetésünk rávilágított erre. Ő nem csak egy ügyfél, hanem NŐ is, és nagyon az.

A derekánál jártam. Combjai következtek, majd lassacskán térdeihez értem, aztán le egészen a lábfejekig. Itt tűsarkúja akadályozott, így érintéseimmel visszafelé kalandoztam. Felhúzta egyik lábát, kezeit kinyújtotta. Csodálatos látvány tárult elém, olyan, ami talán az élet egyik legszebb ajándéka. A gyönyörűséges NŐI test elkápráztató látványa.

- Doki?

- Igen Júlia.

- Kérni szeretnék valamit, de ne nevess ki.

- Mondd!

- Hallottam egy furcsanevű masszázsról. Yoni vagy valami ilyesmi.

- Igen, tudom miről beszélsz. Mi van vele?

- Szeretném kipróbálni. Partner lennél benne?

Pontosan a combjai tövét gyúrtam lágyan. Felhúzta térdeit, ölét szélesre tárta. - mosolyogtam.

- Tényleg ezt akarod?

- Igen, nagyon vágyom rá és benned megbízok. - és már emelte is ölét, hogy tangáját lehúzza. Csak egyik lábával lépett ki belőle, a másik bokáján ott hagyta.

- De, ugye azt tudod, hogy ez meglehetősen nagy energiákat mozgat meg és nem egészen a szekszuális kontaktról kell szóljon?

- Igen, hallottam róla, ezért kértelek téged.

- Rendben. -és duzzadó szeméremjakait finoman végig simítottam. Ujjaim vándorolni kezdtek, apró nyomások, finom érintések váltakozó sorai következtek. Júlia szemmel láthatóan élvezte, Hol sírt, hol pedig nevetett, Teljes nőiessége kibontakozott és előttem pompázott. elé ültem az ágyon, bokáit a vállaimra rakva. Néha, amikor közelgett orgazmusa, a combjait simogattam. Óráknak tűnö percek teltek el yonija simogatása közben. Sikamlósan nedves volt kelyhe és kéjtől remegve mézelt, ujjaim apró összerándulásokkal fogadta. Hosszan és sokszor vezettem el gyönyörének kapujába, majd hoztam onnét vissza. Mélyeket nyögött, egész testében lüktetett.

Az utolsó körhöz érkeztünk.

- Szeretnék kérni valamit Doki! Érezni akarlak, mint férfit - és cipzárom már le is húzta. Farkam tombolva rontott ki, ölére zuhanva. Ő megfogta, olajos kezével simogatni kezdte. Vénusz dombjára csöppentem,  tetszett neki, tovább izgatta.

A következő cseppet ujjára csalogatta és kéjesen lenyalta.

Enyém lassan körözni kezdett, egyre nagyobb mélységekbe tévedt, körbetapintotta a sikamlósan nedves lüktető falat. Az pedig apró impulzusokkal jelzett. A behatoló kutatott tovább és minden rezdülést felvett. Júlia újra elsírta magát és öle hánykolódni  kezdett. Rózsaszín husikája összerándult többszörösen egymást szaporán követve, majd engedett. Mélyeket nyögött, a lepedőt markolta, gyönyörűséges teste kitekeredett, aztán kelyhe spriccelni kezdett.

Sírása nevetésbe ment át, aléltan még mindig remegve húzta össze magát, magzat pozícióba ernyedve.

A legszebb orgazmus volt, amit valaha láttam. Átszellemülten néztem és lágy, nyugtató érintéseimmel kísértem. Fázott, fogai vacogtak, betakargattam szépen. Megvártam, míg elalszik és magára hagytam. Most pihennie kellett.

Bő másfél órát aludt át csendesen. Nem zavartam semmiben.

Ragyogott egész nőiességében, szemei hálásan csillogtak. Egyenesen az ölembe ült és arcomra egy nagy puszit adott.

- Doki! Ezt nem is hittem volna, hogy ilyet ki lehet hozni belőlem. Annyira szégyellem magam.

Nem mocskoltalak össze?

- Nem Júlia, nem mocskoltál össze és ha tudni akarod, ettől szebb látványban még sosem volt részem.

- Bókolsz Doki tuuudom.

- Nem, dehogy. Kicsit megijedtem, amikor kibontottad a nadrágom. Féltem, hogy felrúgod megállapodásunk.

-Ami azt illeti nem kellett hozzá sok. - és már húzta is le sliccemet és azonnal marokra fogott. Meleg tenyere, izgatólag hatott, keményedni kezdtem, ő pedig egyre csak csókolgatott, nyaldosott.

Karjaimban tartva törékeny testét álltam fel a fotelből. Érdeklődve nézett, hogy mi lehet a tervem. A hálómba mentem vele, ahol ott árválkodott Tantra fotelem. Felcsillant szeme. Én a magasabb részére ültettem. Engedelmesen dőlt hátra, combjait szélesre tárta, azonnal átnedvesedett, ahogy nyelvemmel megérintettem. Lassan, nagyon finoman nyaldostam, apró csókokkal halmoztam, fejemet fogva vezetett, aztán lejjebb csusszant, várt, hogy üljek elé, én pedig megtettem. Átkulcsolta nyakam, puszilgatni kezdett, csókokkal izgatott. Minden csókját apró harapás követte. Keblei hozzám simultak, bimbói böktek, Júlia elhagyta minden gátlását, forrón szeretett. Izzott vágya, ,tűzforró öle ringatózni kezdett.

Rám ült, szánkózott kicsit rajta, aztán hirtelen hátrébb tolatott és a szájába kapta. Kényelmesen elnyújtóztam, hagytam, hadd kényeztessen és ajkai szívásait, nyelve kígyózó mozgását nagyon élvezni kezdtem. Lágyan kezdett, nem kapkodott, tudta, mindenre van bőven ideje.

Nyelvével már csaknem megőrjített, amikor mélyen torkára engedte és nyeldesni kezdett. Minden erőmet össze kellet szedjem, nehogy elmenjek. Ezt érezhette ő is, mert elengedte, de szinte azonnal újabb rohamot indított, végig a szemembe nézve.

Ami eztán következett, azt szinte képtelenség volt elnyújtani.

Mögém furakodott, háttal nekem, kikényszerítve, hogy cseréljünk helyet, vagy csusszanjak kicsit lejjebb.

A lecsusszanás mellett döntöttem. Ő enyhén terpesztett. Alulról csodálhattam gyönyörűségét. Vulvája duzzadtan csillogott, vaginájából sűrű, sikamlós nedv csorgadozott.

Két ujjával finoman széthúzta és ajkaimnak, nyelvemnek felkínálta. Hosszú, forró csókba, nyaldosásba kezdtem. Júlia nyögdécselt, hangosan sóhajtozott, vaginája szinte forrt, amikor lüktetni kezdett, egyre sikamlósabbá vált, reszketett. Lassítottam kicsit, aztán újabb érzéki rohamba kezdtem. Nyelvemen sikoltozva élvezett el, szeméremjakait két ujjával tartva.

Kicsusszantam alóla és derekát fogva húztam magamra. Elsőre nem is találtam be. Csak a második kísérlet vezetett eredményre. Éreztem makkomon sikamlós bejáratának lüktető szorítását, ahogy körözni kezd formás fenekel, mélyen lüktetőn elnyel, majd lágyan cuppogni kezd.

Mámorító, semmilyen más gyönyörhöz nem hasonítható érzésköteg, amit egy férfi csak akkor élhet meg, ha a NŐT nővé teszi és akként is tiszteli, így éli meg.

Júlia mozgott, Én is elkezdtem, ő hátra nézett melleit simogatva, nekem egyre gyorsult a tempóm, megvadulva, teljes erőmből rángattam magamra, aztán megint gyöngéden és nagyon lassulva.

Neki ez volt a vég. Egész testében rázkódni kezdett, hátra nyúlva ölelte át nyakam, én pedig duzzadó melleibe markoltam és még egy utolsó erőteljeset nyomtam. Bimbói kipattantak ujjaim közül, arcom mellett karcsú nyaka. Bőrének illatát mélyen belélegeztem és remegtem. Tövig izzó öle legmélyére hatoltam és onnan nem volt tovább, ott is tartottam. Ziháltam feszült mindenem, szinte szétvetette barlangocskáját ahogy elélveztem  és vadul, többször ritmusosan összerándulva spriccelni kezdtem….

A reggel kicsit kapkodósra sikerült, de azért nem késett el. Kocsival vittem a munkahelyére és még kávézni is maradt ideje. Megcsókolt és már indult is. Az ajtóból még még vissza fordult, ujjaival puszit küldve integetett. Még láttam huncut kacsintását, aztán eltűnt az üvegfalak mögött.

Jóleső érzés töltött el, boldognak éreztem magam.

Még útközben telefonáltam.

- Halló. Virágfutár. Miben segíthetek?

Amikor bemutatkoztam, már tudták a vonal végén.

- Egyetlen szál rózsa. Semmi csomagolás, semmi extra. Csak annyi, hogy a legszebb legyen!

Mosolyogva nyugtáztam a rendelésem és folytattam utamat.

A munkahelyemen is könnyen mentek a dolgok, a napnak hamar vége lett.

Hazafelé még beugrottam pár üveg borért, amit otthon borhűtőbe tettem, aztán már rohantam is tovább. Edzésre siettem.

A tréning is könnyen ment, jól megdolgoztam magam. Izmaim kellemesen elfáradtak, zuhanyoztam és indultam volna haza.

A recepción szóltak, hogy ne siessek annyira, mert van egy masszázs jegyem és már várnak.

Ezen hír hallatán kicsit megdöbbentem, de végül is mi bajom lehet.

Visszapakoltam a szekrényembe és elballagtam a megadott helyre.

Az ajtón belépve láttam, hogy már mindent előkészítettek. Nem is várakoztam sokat, kényelmesen elhelyezkedtem.

Kicsit elszenderedhettem, mert váratlanul ért a kellemesen lágy, nyugtató zene és a füstölők testesen finom illata. Amikor kinyitottam szemem, már lámpafénynek nyoma sem volt a szobában, csak gyertyák és mécsesek égtek.

Szerettem volna megtekinteni masszőrömet, de ezzel egy kicsikét elkéstem. Finoman érintette meg tarkómat és igazította meg fejem az ablakos párnán is állítgatva, hogy a lehető leg kényelmesebb legyen. Nem ficánkoltam tovább, hagytam, hogy minden úgy történjen, ahpgy történnie kell.

Kedvesemre gondoltam, a reggel átélt kalandra, amikor vállaimat finom női kéz érintette. Meleg volt, pont olyan, mintha az övé lenne. Simogatott, pont ahogy ő szokott.

Hátamon, derekamon olaj csorgott, majd ismét ezek a lágy, simogató érintések, amik izmaim gyúrásába mentek át, majd ismét simogatásba szelídültek.

Fenekem és combjaim következtek. Izgató meleg érintések, érzéki simítások. Nem mozdultam, nagyon jólesett. Ugyanakkor feszültté tett a gondolat, hogy a kedvesem már vár rám én pedig itt fekszem és egy idegen nő simogat.

Kedves, gyöngéd, abszolút nem tolakodó, de, mintha nem is lenne masszőr. Hasított belém a gondolat. Érintései és simogatása inkább érzéki, mintsem erős masszőr kezekre utalna.

Ujjai boxerembe akasztotta és elkezdte húzni lefelé.

Na itt volt elég.

- Hé, hé, hé! Mi a fenét csinál?! -kaptam fel fejem.

- Mi a baj, talán fáj? Vagy szégyenlős vagy szívem? Reggel még imádtál, szeretve kényeztettél. -és már nyíltak is csókra ajkai. Dühöm egyetlen pillanat alatt messze szállt. Félig letolt alsóban ültem a masszázs ágy szélén és öleltem át karcsú derekát.

- A frászt hoztad rám. - suttogtam rekedten és szenvedélyesen megcsókoltam.

Csak egy hófehér köpenyt viselt, alatta sárga csipkemelltartó és ugyanilyen színű szintén csipke tanga.

Ahogy kigomboltam a köpenyt, varázslatos látvány tárult elém. Ő hozzám simult, csókjaival halmozott és simogatott.

- Akkor, most felhúzom a boxered.

- Meg ne merészeld tenni!

- De olyan édesen tiltakoztál. Szóval megteszem. - és már guggolt is le.

- Kár. Pedig olyan szép. Terveim voltak vele. De, ha nem, hát nem. Te tudod, hogy mit akarsz. -mosolygott és tenyerével a zacskóimat morzsolgatta. Ezután tényleg visszahúzta alsómat, felállt és kicsit nekem dőlve kényszerített, hogy feküdjek le.

Mindent előröl kezdett. Simogatott, gyúrt és most már csókjaival, aprócska harapásaival is kéneztetett. Lassan haladt egyre lejjebb és lejjebb. Gondosan ügyelt, hogy közben láthassam minden domborulatát.

Fölém hajolt, keblével arcom érintette. Ajkaim nyíltak, nyelvem útjára kelt. Be a melltartó kosara alá, bimbócskáját kényeztette. Az megduzzadt, feszesen meredni kezdett, kiszökött kosara fogságából és érzéki játékunk részese lett. Hamarosan boxerem érintette. Ujjait beleakasztva szépen lassan lefejtette rólam és egyre feszesebben álló férfiasságom vette célba.

Tenyerébe olajat öntött, és míg eldörzsölte ölemre hajolt, és ágaskodó bimbócskájával makkom megérintette. Ölembe tódult az összes vérem. Szédülten vártam ennek a játéknak a végét.

Most két marokra fogja. Olaj csorog hímtagomon és nedvét is bőven ontja. Masszírozni kezdi, majd kezeit lassan fel-le irányban mozgatni, közben gyönyörű mellével hegyét megérinti.

Mosolyog rám, szinte nevet. Látja, hogy mennyire felajzott. Nyelve hegyét kicsit kidugja, megnyalja ajkait, aztán mintha rúzs lenne, vágyaim cseppjeit elkeni. Közéjük vesz. nyelve simogat. Ölem emelkedik, ő még nem enged beljebb.

Gyűrűt formálva ujjaiból, szorosan tövét öleli, aztán lazít a szorításon a gyűrűt fölfelé húzza és mélyen elnyel, nyelvével simogat.

Elereszt. Készül valamire. Kebleire ken sikamló olajat majd melltartója alá vezet és mellei közé szorítva kényeztet. Remegni kezdek, ő kegyelmez. Feltérdel ő is az ágyra, gyönyörű öle arcom felett. Csókját érzem, nyelvének simogatását, ahogy lágyan bevesz. Félrehúzom nedves bugyiját és nyelvem kígyózó mozgásba kezd. Érzem, hogy lágyan megharap, aztán nagyon mélyen bevesz, ahogy ömlik vágyaim nedvével keveredett nyála.

Remegek, közben ölének ritmusát követve nyalom rózsaszín barlangocskáját. Izzó husija hamarosan pulzálni kezd. Feje egyre vadabbul jár, majdnem robbanásig vezet.

Kiugrom alóla, nem megyek el. Ő már lüktetve élvez, csodámat várja, amit meg is kap.

Az ágyon támaszkodik, rogyadoznak lábai. Alig bír pucsítani.

Mögé állok. Megsimogatom hátát és karcsú derekát két kézre fogom. Megroggyan. én pedig tartom é s könyörtelenül, nagyon lassan felnyársalom.

Szinte sír, könyörög, én pedig egyre csak mozgok. Homorít, pucsít, lába rogyadoz, halkan cuppog és popsiján ölem csattog. Megfeszülök, ágaskodni kezdek. Forróság borít el , lüktetek. Fenekébe markolok, feszítem. Nézem csámcsogó katlanját és nem bírom tovább.

Kirántom, ő elém térdel. Megfogja, csókolgatja, simogatja, aztán szopni kezdi, majd hegyét feszes bimbócskájához illeszti.

Itt robban el ágyúm, arcába lövell és mellére is bőven spriccen....

- Ne csináld szívem, el fogunk késni. Kérlek, kérlek, Kérlek, ne tedd ezt velem! -és már kulcsolta is tarkómra a kezeit. Lehunyta szemeit és frissen rúzsozott ajkaival apró puszikkal halmozott.

Forró, finom bőrén halványodó tusfürdő és intenzív parfüm illat keveredett. Hosszú, leomló, selymes hajába fúrtam frissen borotvált arcom és mélyen magamba szívtam mámorító varázsát. Kicsit kérette magát, nyafogott, de átölelt.

- Szemtelen vagy! Tudod, időben kell érkeznem. -finom tenyerével a mellkasom simogatja.

- Tudom szívem, de képtelen vagyok ellenállni szépségednek. - míg ezt elmondom, blúzát gombolgatom. Mély, mindenre betekintést engedő  dekoltázs hasad. A látvány több, mint izgató. Csodálatos halmok, áttetsző csipke sejtelmesen áttetsző takarásában.

Mosolyogva néz. Imádja, ahogy gyönyörködöm benne.

- Annyira szép vagy. -suttogom és a dekoltázsból elősejlő gyönyörű keblek fedetlen részére csókot hintek.

Nem tiltakozik, a fejem simogatja, gyöngéden melleire húzza.

Átkarolom karcsú derekát, ölét magaméhoz vonom. Sóhajt és simogat, csípője hullámzani kezd.

- Tényleg rossz vagy. El fogok késni miattad.

- Nem fogsz, meg ígérem. -és formás fenekébe markolok. Megemelem és a mosdó mellé ültetem. Egyenesen ül, lábai lelógnak. Csókolgat, ölel. Keze alsómra téved.

- Hűűű! - marokra fog és simogat.

Alig bírom tartani magam, annyira izgat.

- Ne tedd ezt velem szívem, mert a tenyered fogja bánni! -suttogom fülébe. Érzem, ahogy elmosolyodik és már siklik is alsóm alá keze.

Érintésétől megdermedek, ő játszani kezd.

- Kegyetlen vagy. Ugye tudod?

-Tudom. -és átszellemülten mosolyog.

Finoman masszíroz.

Alsóm zavarja. Beleakasztja ujjait és lehúzza.

- Imádom, amikor ennyire kemény vagy. -gyöngéden markolja, lassan húzogatja.

Megjelenik az első csepp. Hüvelykujjával elsimogatja.

Belülről remegek. Ő tovább kényeztet. Már szinte ömlök, de ez sem érdekli.

Lelép a pultról és lassan leguggol. Gondosan ügyel, hogy mellei végig hozzám érjenek, feszes bimbóival karcol.

Nem hezitál, bekapja és nyelvével körbejárja, majd mozogni kezd feje lassan előre, hátra. Hol erősen, hol nagyon lágyan szívogatja

Kezem fején, haját simogatja, néha belemarkolok.

Nem kapkod, lassan csinálja. Húzom kifelé, folyamatosan nyalja. Ajkai szélén megfolyik nyála, gyönyörű mellére csöppen, komótosan csorogni kezd.

.Felnéz, látja, hogy szenvedek. Húzom tovább, menekülnék, de nem ereszt. Mélyen torkára vesz és ott is tart. Küszködve nyel.

Az utolsó előtti pillanatban rántom ki. Ő nevet.

Segítek fölállni. Átölelem. Mély érzéki csókkal ölelem. Válláról a blúzt leterelem és újra a mosdó mellé ültetem.

Lehúzom bokájáig bugyiját. Egyik lábával kilép. A másikkal nem hagyom. Combjára visszahúzom és elé térdelek.

Mosolyog, simogatja fejem. Szélesre tárom combjait és közéjük fúrom fejem. Megcsókolom, végig nyalintom. Körme bőrömbe váj. Nyílik, harmatos cseppeket enged. Olyan, mint egy illatos virág, ami porzásra vár, és enyém e kegy.

Csókolgatom, nyaldosom. Ő sóhajtozik és néha megremeg.

Kelyhének ágaskodó bibéjét dédelgetem. Ajkaim közé veszem, csókolgatom, szívom, aztán elengedem. Hálával, bőven ontja édes nedvét.

Izzó kelyhének mélyére hatolok, mindent karok, amit csak ad. Habzsolom, csókokkal halmozom, körbejárok benne. Lenyalom az utolsó cseppet is, de bőséggel pótolja.

Keble duzzad, öle egyre gyakrabban ráng, sikongat halkan.

Újra az éden mélyére hatolok, remegni kezd nyelvem. Szívom magamba, ő szorítja fejem. Lüktetni kezd, ritmusosan pulzál elönti arcom, aléltan liheg.

Felállok. Még nincs egészen magánál.

Tudja mi következik. Kegyelmet nem vár.

Bokáit fogom és vállaimra rakom. Megmarkolom és hegyével végig túrom.

- Annyira szép vagy. -suttogom és mézelő barlangjának bejáratához nyomom.

Nyílik, azonnal fogad. Kedvesem segít, ölének ringásával biztat.

Forróság önt el. Varázslatos, izzó pillanat. Mozogni kezdek és ő mindig kéjjel fogad.

Gyorsulunk, a tempó egyre sebesebb. Cuppogás, lágy csattanások és az első verejték cseppek. Keblei ringanak,bimbói feszesek, robbani készülnek.

Széttárja combjait, mélyebbre hív. Megbabonázva megyek.

Érzem a végem. Nem bírom tovább, megdermedek.

Eltorzul arcom, alhasam ráng. Mélyen magamra rántom, kelyhe meg-megszorít.

Üvöltve porzom. az utolsó cseppig, mind neki adom….

Munkából hazafelé igyekeztem. Hosszú, kimerítő napom volt és a kialakult forgalmi dugók sem dobtak fel túlságosan. Az eső is szakadni kezdett. Araszolva haladt a kocsisor, hangos dudálások jelezték az egyre feszesebb türelmetlenséget.

Épp az egyik buszmegálló előtt haladtam el, amikor megpillantottam szomszédasszonyomat. Idegesnek látszott, folyton az óráját nézegette.

Lehúztam az ablakot és intettem, hogy üljön be, elviszem.

Mogorván pillantott fel, csak akkor jelent meg széles mosoly az arcán, amikor megismert. Beszállt és nem győzött hálálkodni, hogy pont erre jártam és pont most. Edzésre kell mennie és a holmiját otthon felejtette és tuti, hogy el fog késni, vagy oda sem ér.

“Ha rajtam múlik, biztosan odaér kedves szomszédasszony.”

Hosszú perceket vesztettünk a belvárosi forgalom akadozása miatt, de ahogy kifelé haladtunk, egyre könnyebbé vált a haladás. Folyamatosan aggódott és az óráját nézegette, közben be nem állt a szája. Aranyos, volt, ahogy csacsogott.

Gyakran futottunk össze bevásárlás közben, vagy épp az utcán, mindig illedelmesen köszönt és kedvesen mosolygott én pedig ugyan így viszonoztam.

Az igazság az, hogy, már a legelső találkozásunk alkalmával megfogott benne valami, amikor bemutatkozott és kezetfogtunk. Az érintés áramütésszerű hatással volt rám és, mintha nála is ugyanezt éreztem volna. Zavarba is jöttünk mind a ketten, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget.

Hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy beszélgettünk volna. Találkozás, üdvözlés, mosoly és ment tovább mindenki a saját dolgára.

Nekem azonban ezek a találkozások sohasem múltak el nyomtalanul. Sokszor kaptam magam azon, hogy rá gondolok. Még munka közben is gyakran eszembe jutott, ahogy mosolyog és integet, ahogy elsuhan mellettem és kacéran visszapillant rám.

Most itt ül mellettem és be nem áll a szája. Hol aggódik, hol valami vicces dologról csicsereg.

Nem vagyok túl jó formában, de azért illedelmesen mosolygok. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy sehogyan sem fogja elérni a buszt, amivel edzésre menne. “na nem baj, úgy is elviszem, ha úgy kívánja”

Annyira kész van az agyam, hogy képtelen vagyok férfiként nézni rá és egyáltalán felfogni mindazt, amiről beszél, de ő csak mondja és mondja én pedig hallgatom, fejemen azzal a tipikus idióta mosollyal. Pedig szép ma is, mint mindig, amikor találkoztunk, csak épp agyam nincs amivel ezt felfoghatnám.

Az eső is egyre durvábban esik.

Lassítanom kell, mert a látótávolság csak pár méternyire csökkent. Az ablaktörlő nem győzi a rengeteg vizet.  Az előttünk haladó autó távolságát is képtelenség fölmérni, csak a vörösen izzó hátsólámpa fénye sejlik fel néha. Többen kiállnak az útpadkára, nem kockáztatnak. Én haladok tovább. Igaz, hogy csigatempóban, de haladok. A lehűlő levegő hatásának és a stressznek köszönhetően kezdek magamhoz térni. Egyre frissebb és éberebb vagyok. Már figyelek arra, amit mond és sokszor vele együtt nevetek.

Elérjük a kertvárosi részt, ahol lakunk, majd megérkezünk a házához. A garázsa előtt fedett beálló. Meg sem állok addig, nem akarom, hogy megázzon. Elővesz egy apró távirányítót és felnyitja a garázs ajtaját. Lassan haladnak fölfelé a lamellák, türelmesen várok. Már jócskán be tudna menni, de nem mozdul. Ránézek, ő vissza rám és int, hogy álljak be. Nem igazán értem a dolgot, de megteszem. A garázs elnyeli autómat, a lamellák nyikorogva megindulnak lefelé. “Bezárja a kocsimat? Mit akarhat ezzel?”

Nem kérdezősködök, kiszállunk. Néhány pillanat elteltével már a lakásban vagyunk. Kora esti sötétségbe borult minden a monszun szerű eső miatt. A terasz ajtón át sem lehet tovább látni két méternél. Leengedi a rolókat és villanyt kapcsol. Illetve csak kapcsolna, mert nincs áram.

Eltűnik valahol a súlyos félhomályban, aztán egy kézi reflektorral tér vissza, ami persze alig világít. “Ja kedves szomszéd, néha fel kéne tölteni az aksiját.”

Valahonnan gyufát varázsol elő és gyertyákat. Meggyújt párat és kikapcsolja a haldokló fényű reflektort.

Segítek én is. Lassacskán egészen hangulatossá válik az egész lakás. Kuncog és megkér, hogy vigyek a fürdőbe is pár mécsest. “Vinnék is, ha elmondanád, hogy merre van.”

Érzékeli a tétovaságom és mosolyogva mutatja az utat, mondja a követendő irányokat. “Ühüm, vágom már, de ehhez már GPS sem ártana.”

Azért megtalálom a célobjektumot és sikeresen lángra is lobbantom a kanócokat. Romantikus, derengő fényben indulok vissza, amikor hopp, visszatér az áram és fénybe borul az egész ház. “Hát ez elég illúzió romboló.”

Szomszédasszonyom mindenesetre tapsol örömében én pedig mosolygok.

Öröme nem tartott soká. Épp elfújni készült az első viasztömb lángját, amikor ismét kialudtak a lámpák.

Néztem őt, ahogy tevékenykedik és újra elöntött az a forróság, amit akkor éreztem, amikor futó találkozásaink után rá gondoltam.

Pont olyan gyönyörű és kedves, mint amilyennek megálmodtam. De ugyanannyira álomszerű  az is, hogy itt vagyok összezárva vele.

Elmerültem gondolataimban. Az ablak előtt állva szél és az szűnni nem akaró eső kombójának tombolását hallgattam. Azon gondolkoztam, hogy mi lesz ennek a vége.

Észre sem vettem, hogy eltűnt egy rövid időre. Fel sem tűnt, hogy abbamaradt a csacsogása.

Azt  sem vettem észre, hogy lezuhanyzott, annyira elgondolkoztam.

Amikor megfordultam, elakadt a lélegzetem. Fekete, testének minden domborulatát kihangsúlyozó spagettipántos aerobik dresszt és az ehhez való, térd fölé érő vastag, kötött harisnyát viselt. Mezítláb, hangtalanul közelített. Rám sem nézve haladt el mellettem, megázott hajtincseit törölgetve. Zavarba ejtő lett volna, ha észreveszi, ahogy bámulom, de egyszerűen képtelen voltam mást tenni. Lenyűgözőben kecses teste és formás domborulatai minden képzeletemet felülmúlták. Nem bírtam megszólalni.

Amikor észrevett, elnevette magát és egészen a közel jött.

- Ma itthon edzek, ha akarod végig nézheted.

Szemmel láthatóan élvezte szorult helyzetemet, ami mindössze az iránta érzett tiszteletem és felkorbácsolt vágyaim összecsapásából adódott. Karjait a nyakamra kulcsolta és mélyen a szemembe nézett. Arca megállíthatatlanul közelített, tűzvörösre rúzsozott ajkai résnyire nyíltak és megcsókoltak. Azt hittem összeesek. Ugyan az az áramütésszerű érzés járt át, csak sokkal intenzívebben. Ájulás helyett azonban valami egészen más következett. Átöleltem derekát és forrón viszonoztam csókját. Egyre hevesebb lett. Ölét enyémhez érintette. Simogatott vele, majd ismét távolabb vitte. Kezeim testének gyöngéd simogatásába kezdtek. Amikor formás popsijához értem, felszisszent és még forróban csókolt. Öle egyre többször ért hozzám. Eljött az idő. Karjaimba vettem törékeny testét és az ágyhoz sétáltam vele. Óvatosan tettem le. Gyönyörködtem benne. Csillogó szemekkel nézett.

Mellé feküdtem és egymás szemeit fürkésztük. Csókolózni kezdtünk. Lágyan, félénken, aztán egyre forróbban és hevesebben kényeztettük egymást. Lesimogattam vállairól a vékony szilikonpántokat, keblei egyszerre, türelmetlenül ringatóztak elő szorító fogságukból.

Piciny udvarban, mereven ágaskodó, apró bimbócskák,  követelték jussukat.

Remegő kézzel gombolta ki és túrta le rólam ingem, hogy hozzám simulhasson végre. Szorított, simogatott, gyöngéden harapdált, ahol csak ért.

Magamhoz húztam és  forrón csókoltam. Ölünk összeért. Felnyögött és elindult keze.

Kigombolt farmerem alá siklott, megérintett forró tenyere. Megrándultam.

A nadrág lekerült rólam, alsóm követte.

Öle egyetlen pillanatra eltávolodott, aztán sikamlós forrósággal átölelve tért vissza. Lehunytam szemem. Vártam a behatolás varázslatosan gyönyörű pillanatát, de még nem következett  be.

Arrébb húzta dresszét, magához illesztett. Mozdultam, ő azonnal hátrébb sietett. Dorombolt és elmosolyodott csók közben.

- Ne siess kérlek! Élvezni akarok minden pillanatot veled.

Háta mögé nyúlt, ujjaival finoman körbefogta, játszadozni kezdett. Öleltem, hagytam, tegyen bármit, amit csak akar velem. Heves csókunk közben enyémhez koccant foga.

Egyre sikamlósabb és forróbb lett. Én pedig egyre keményebb.

Izgató volt és nagyon érzéki ebben a félig lehántott dresszben és harisnyában.

Sóhajtozott, nyögdécselt és én is kezdtem elveszíteni fejem.

Megállt ölének ringása: Kinyitotta szemét, szinte elégetett vele. Ujjával cirógatta, körmének hegyét belevájta.

Hunyorogva nézett. Szélesebbre tárta combjait és végre bevezetett

Lassan, nagyon óvatosan engedett. Ujjaival gyűrűt formálva köré vezetett.

Teljesen kitöltöttem, lüktetve feszültem benne. Apró rángásokkal válaszolt. Teljesen megőrjített..

Csókolóztunk újra, szeretkeztünk, simogattuk egymást egyre szenvedélyesebben.

Ahogy mozdultam, ő követett. Halkan felnyögött és mélyen a szemembe nézett. Teljesen kihúztam majd lassan toltam vissza.

Nyöszörgött, sóhajtozott, kezei a lepedőt markolták, majd hirtelen elkapta fenekem. Markolta, húzott előre, sikongott kéjesen. Mellei ringtak, bimbócskái feszesen álltak. Simogatta, nyaldosta, kínálta őket.

Fölé hajoltam. Puszilgattam, cirógattam, nyelvem hegyével udvarukat körbejártam. Hol gyöngéden, hol erősebben szívogattam, ajkaim közt morzsolgattam, csavartam, húztam, fogaim hegyével karcoltam.

Éreztem, hogy lüktetni kezd ölem. Ő már magán kívül volt, ujjait harapta, szinte sírt, izmai feszültek, dereka rángatózni kedett, karcsú teste  megtekeredett. Mellei megduzzadtak, lúdbőrös lett, bimbói pattanásig feszültek. Zihálva hánykolódott, kábultan fetrengett.

Hirtelen ellazult. Fenekem után kapott. Simogatott, szelíden mosolyogva, dorombolva, élvezettel vezetett.

Végig tekintettem rajta. Térdeit teljesen felhúzta, combjait szélesre tárta. Dressze összevissza testén, keblei kiszökve alóla ringtak.

Harisnyás lábait a vállaimra tette. Combjait átöleltem, simogatni kezdtem. Talpacskáit, lábujjait, bokáit csókolgatva a szerelem extázisának lüktetve hullámzó táncába merültem. Izzó, sikamlós lávát csorgatott öle ahogy, enyémet kényeztette.

Annyira szép volt, elakadt lélegzetem és megfeszültem minden ízemben. Eltorzult arcom, torkomból nyögés szakadt. Megrogytak térdeim, fogaim szorítottam és mint egy gőzmozdony túlhevített kazánja, sziszegtem.

Vele átélt extázisom csúcsára érkeztem. Ki akartam venni.  Nem engedett.

- Érezni akarom, ahogy belém spriccelsz. - suttogta lehunyt szemmel, átadva magát a belé robbanó gyönyörömnek. Remegő testemet ölelve, fülembe suttogva minden szerelmes szavát, hallgatva kéjes hörgésem, csókokkal halmozva élvezte.

Kövér vízcseppek testünket simogatva hullanak alá. Finom illatok és vízpára sűrűsödik a levegőben. Kedvesem testét simogatom. Mosolyog. Elégedett az iménti eredmény láttán.

Nehezen térek magamhoz. Igéző varázslat ez a nő, ami nem ereszt.

Tekintetünk találkozik. Csókra nyílik szánk, testünk szorosan egymáséhoz  tapad.

Simogatom és simogat. Vágya olthatatlan, szenvedélye nem lankad.

Hajába markolok, nyakát puszilgatom. Apró harapásokkal, csókokkal halmozom.

Vállához érek, haladok  egyre lejjebb. Elérem mellét. Megpuszilom, lágyan végig nyalom.

Beleremeg, sóhajtozva simogat. Bimbója duzzadt, mint egy aprócska babszem, acélkeményen mered. Ajkam érinti, fogam karcolja, nyelvem simogatja.

Kéjesen nyög, homorítja testét, kínálja.

Mélyen beszívom, szopogatom, ajkaimmal morzsolom, tekerem, húzom.

Körme bőrömbe váj. Nem okoz fájdalmat, szenvedve zihál.

Végig nyalom feszes halmocskáját, vállát és nyakát.

Testét két oldalán ujjbegyeimmel végigszántva térdelek elé.

Révülten néz, fejemen keze.

Hasiját puszilgatom, haladok egyre lejjebb. Csípője, köldöke és a vágyam célja: lágyan ringó öle.

Megpuszilom vénuszdombját, szeméremajkait, harmatos vagináját. Csókokkal halmozom, izgatom, kényeztetem.

Egyre hevesebben zihál, követeli nyelvem.

Csiklója feszes vigyázzban fogad. Megérintem, lökdösöm, körözök rajta.

Kedvesem nyöszörög, tekeri ölét. Combjai engednek, enyhén terpeszt. Közéjük hatolok és kéjes játékba kezd nyelvem.

Finoman érintem, nagyajkait kényeztetem.Duzzadtak és kinyíltak már, mint egy nektárját ontó illatos rózsa.

Közéjük siklik nyelvem. Kígyózik, csapdos, simogatva tekereg, aztán mélyen behatol. Izzó vaginája legmélyén rezeg.

Nyög, zihál, húzza ölére fejem, én pedig engedek követelésének, tovább kényeztetem.

Nyaldosom, néha beszívom punciját, aztán csiklóját smárolom és nyelvem újra és újra feldugom.

Egyre hevesebben ontja nedvét és nyomja ölét számra. Rángatózni kezd, pulzál lüktető vaginája.

Hangosan sikít, alig bír állni. Tartanom kell.

Remegő combokkal, spriccelve élvez el.

A panzió folyosóján végrehajtott attack nem volt éppen a leg diszkrétebb. Ez bennünk is tudatosult mihelyt képesek voltunk bármit is érzékelni a külvilágból. Ruháinkat sebtében megigazítva , kuncogva siettünk szobánk felé. Bent még sokáig nevettünk, csak reméltük, hogy nem zavartuk meg senki nyugalmát.

A miénk azonban nem akart megérkezni. Jóformán szét sem néztünk. Vetkőzni kezdünk. Szétdobáltuk holmijainkat pillanatok alatt csatatérré változtatva, az amúgy elegáns, tiszta szobát.

Olyanok voltunk, mint két kiéhezett tinédzser.

A zuhanyzóig vezető útra sem emlékszem, csak arra, hogy ott állunk a testünket lágyan simogató vízsugár alatt és kényeztetjük egymást. Ölelkezünk és szenvedélyesen csókolózunk.

Percek telnek el, de lehet, hogy órák. Teljesen mindegy. Az időnek nincs többé jelentősége.

Illatos szappanhab csorog mindkettőnk testén. Fülledt félhomály, a víz csobogása és nehéz illatok.

Egyre vadabb vágy kerít hatalmába. Kedvesem szorosan ölel, simogat. Csókja szinte éget, vágyat kelt.

Lassan ereszkedik térdre, testem végig ölelve siklik le rajtam. Körmei bőrömbe vájnak, végig szántják.

Ajkai nyílnak. Kacéran pillant rám. Megcsókolja félig álló farkam. Végig simítja nyelvével, fogai közé veszi és érzéki finomsággal megharapja.

Simogat. Kéjes hangokat hallat.

Megcsókolja makkom.

Egyre keményebbé válik hímtagom.

Mosolyog. Újabb csók, aztán még egy és követi számtalan.

Puha ajkai közé vesz, lágyan harap.

Engem néz, miközben nyalogat.

Megőrjít. Pontosan tudja.

Finoman szív egyre mélyebbre. Lassan szopogat  Acélkeményre nyálaz, teljesen tokára enged.

Nyelnie kell érzem. Fokozódik lüktetésem.

Hajába markolok, de nem vezetem. Hagyom kibontakozni, hogy csodát tehessen.

Remegek, alig bírom tartani magam.

Felpillant és jóváhagyón pislant. Jelzi, hogy élvezzek nyugodtan bele.

Fenekembe markol és tövig bekap. Nyöszörögve nézem, fogaim csikorognak. Pillanatok vannak hátra csak. Érzi ő is. Nem ereszt.

Ölem ritmusára mozog feje. Nyelve lágyan tekereg.

Lüktet alhasam, izmaim önálló életre kelnek. Szívogatja, ahogy jön le róla. Cuppan, amikor ajkai közül kipattan. Épp az utolsó pillanatban.

Rám mosolyog. Végig nyalja.

Nem kegyelmez. Mélyen torkára szívja és ott tartja. Piciket mozdul csak. Fuldokolva nyeldes. Remegek. Nyelvével körbesimítja, egyre erősebben szívja.

Felakad szemem, nyöszörgök.

Feje mozogni kezd. Teljes hosszában szopja farkam, mindig torkára enged.

Tudja, hogy végem. Nyelvével makkomon tekereg. Megrogyok.Nincs önkontrollom,  izmaim nem engedelmeskednek. Üvöltés szakad torkomból, lüktetek.

Cuppanva ereszt el. Kéjesen nyög, szinte nevet. Kinyitja száját és a nyelvére helyez. Ujjaival gyűrűt formálva szorítja, aztán lazít és húzogatni kezd.

Farkam vonaglik, szinte felrobban kezében, spriccelni kezd. Arcára fröccsen, ajkaira és melleit sem kímélem.

Nem éri be ennyivel. Mohón kapja be és újra szopni kezd. Kipréseli minden cseppjét, nyögdösve nyeli le…

folyt. köv.